Megjártuk Pétervárt

Kissé megfázva, fáradtan, de mégis élményekkel feltöltődve jelentem, hogy megjártuk Pétervárt.
Szerdán, pontosabban már csütörtökön, hajnali 1-kor indult a vonatunk Moszkvából. Bizony, hálókocsis vonat. Ez volt az első alkalom, hogy ilyenen utazhattam. Helyjegyet vettünk, ami azt jelenti, hogy nem kupékban, hanem egymás „hegyén-hátán”…felett, alatt, lábánál, a többit a fantáziára bízom;) aludtunk. No, persze mi nem az ágyazással kezdtük az utat. Kb. 30-an mentünk magyarok együtt, és ugyan 2 vagonba lettünk szétosztva, nagy buli volt ez így.
Pétervárott egy ifjúsági szállóban szálltunk meg, közel a városközponthoz, ahol utolsó napon még kárpátaljai bácsikkal is találkoztunk.
4 napunk volt, hogy meghódítsuk a várost. Azt hiszem, ha az összesített eredményt nézzük, többeknek nyerte meg Szentpétervár jobban a tetszését mint Moszkva. Nem hiába az észak Velencéje. Akadt azért pár hűséges Moszkva rajongó is.
Részemről,hmm. valóban szép volt. Az Ermitázs, a Katalin palota és park, a várost keresztülszelő csatornák. Sétáltam a befagyott Balti-tengeren és a Néva jégtábláin is. Sőt még a Néva alatt is jártam;) No semmi komoly, csak az Auróra cirkáló belsejében voltunk 2-3 méterrel a vízszint alatt. A múzeum igazgatója, egy igazi tengerész volt az idegenvezetőnk. Nagyon érdekes volt, főleg mikor magáról mesélt. Szolgált tengeralattjárón is, 3x4 hónapot töltött a tenger fenekén, és ha jól emlékszem3-szor hajózta körbe a Földet, egy alkalommal az Északi sarkkörnél. Félreértések végett, ezt nem magamtól értettem meg, Jenei Sanyi (Geri szomszédja;) a „tolmácsunk”.

Ami egy kissé megkeserítette a pétervári napokat, az az oroszok hozzállása a külföldiekhez. Nagyon kedvesek, és segítőkészek voltak a péterváriak, viszont ha pénzről volt szó, valahogy mindennek megugrott az ára(múzeumi belépők a duplájára)
Egyszer azért nyáron még mindenképpen szeretnék visszamenni, hogy megnézhessem a Péterhofot a világhírű szökőkútjaival, a fehér éjszakákat, és a Péter-Pál erőd is kimaradta a sarki szél miatt és egyáltalán, szerernék meggyőződni róla, hogy nem csak lenyűgöző, de élhető is a város, mert ez azért így nekem elég hűvös és nyirkos volt.
És a hab a tortán, avagy „the cherry on the top” a tegnap esti balett előadás volt, immár Moszkvában. A Kremlben lévő mintegy 6000 embert befogadni képes előadóteremben néztük meg a Hattyúk tavát (Csajkovszki). Mesés volt. Mellesleg balettot is most láttam életemben először;)