Ugyan már egy ideje rójuk az utcákat, tanuljuk a nyelvet, próbálunk beszélgetni is. Mégis az orosz ember lelke mélyére még nem igazán sikerült betekintést nyerni.
A héten visszahívtam a szobatársaimat egy magyaros vacsorára. Sajnos a paprikáskrumpli nem lett valami nagy attrakció, hiányzott belőle a magyar erős paprika (az orosz nem ugyanolyan) és a hazai kolbász. De az Asan (Auchan)-ban vett Tokaji t ismerték. Négyen voltunk magyarok, és oroszul próbáltunk beszélni velük. Bár kissé zárkózottak voltak, ezzel is megmutattak magukból valamit.
Amit én látok...hogy ugyanolyanok mint minden fiatal, Jóbarátokat néznek, és rock zenét hallgatnak, csupán azzal lógnak ki kissé a sorból, hogy a Föld legnagyobb országában születtek.
Szorgalmasan dolgoznak egy kis plusssz pénzért, mert ugye mint tudjuk Moszkva a legdrágább városok egyike a világon. Egyikőjük a Makdonaldc-ban minden nap éjjeli 1-ig robotol. Mindegyikőjüknek vannak magántanítványaik-orosz nyelvtant tanítanak középiskolásoknak. Azt is megtudtam tőlük, hogy ők nagyon szeretik az oroszt, kevésbé az angolt. És hogy talán kiutaznának egyszer külföldre (mivel eddig még soha nem lépték át a határt). Persze ehhez hozzátartozik, hogy egyikük például Szibériában lakik, 3000 km-re Moszkvától! (2x olyan messze mint mi) 3 napig tart a hazaútja vonattal.
A héten visszahívtam a szobatársaimat egy magyaros vacsorára. Sajnos a paprikáskrumpli nem lett valami nagy attrakció, hiányzott belőle a magyar erős paprika (az orosz nem ugyanolyan) és a hazai kolbász. De az Asan (Auchan)-ban vett Tokaji t ismerték. Négyen voltunk magyarok, és oroszul próbáltunk beszélni velük. Bár kissé zárkózottak voltak, ezzel is megmutattak magukból valamit.
Amit én látok...hogy ugyanolyanok mint minden fiatal, Jóbarátokat néznek, és rock zenét hallgatnak, csupán azzal lógnak ki kissé a sorból, hogy a Föld legnagyobb országában születtek.
Szorgalmasan dolgoznak egy kis plusssz pénzért, mert ugye mint tudjuk Moszkva a legdrágább városok egyike a világon. Egyikőjük a Makdonaldc-ban minden nap éjjeli 1-ig robotol. Mindegyikőjüknek vannak magántanítványaik-orosz nyelvtant tanítanak középiskolásoknak. Azt is megtudtam tőlük, hogy ők nagyon szeretik az oroszt, kevésbé az angolt. És hogy talán kiutaznának egyszer külföldre (mivel eddig még soha nem lépték át a határt). Persze ehhez hozzátartozik, hogy egyikük például Szibériában lakik, 3000 km-re Moszkvától! (2x olyan messze mint mi) 3 napig tart a hazaútja vonattal. Aztán csütörtökön utolsó óránkat tartottuk Anasztáziával (csütörtöki tanár), ami politikai csatározásba fulladt. Fura egy nőszemély volt, okos, meg jó tanár, de ha hasonlítanom kéne valakihez, akkor óvatosan KGB ügynököt mondanék. Olyan szépen belekúszott a személyes szféránkba a kérdéseivel, hogy észre sem vettük, csak amikor már válaszoltunk. És emellett erős nacionalizmusáról tett nem egyszer tanúbizonyságot. De ez az utolsó óra volt a csúcs. Arról volt szó, hogy az orosz ember a barát szóra 3 különböző szót használ (ellenben az amerikaiakkal, akik számára már a tegnap este a bárban megismert egyén is friend). És arról, hogy a barátságnak mekkora értéke van az ő szemükben, és hogy nekik nincs szükségük pszichológusra (mint az amerikaiaknak). És hogy ők nem depressziósak, hanem melankolikusak. Ha mégis valaki neadjisten ivászatra adná a fejét, az csak azért lehetséges, mert nehéz a megélhetés mindenütt.
Ez így mind szép volt, csakhogy eztán következett a nemzet hőse: Putyin, meg az ukránok, akik a narancsos forradalommal rossz felé vették az irányt, a gonosz USA, és a jogosan elzárt gázvezetékek. Végül dicséretet kaptunk, amiért az oroszul tanulunk, ugyanis ez a jövő.
Persze ez mind azon múlik, hogy ki milyen szemszögből nézi a dolgokat. Én nem értek a politikához, de azt mindenestre látom, hogy a nemzeti öntudat erős alapokon fekszik. Egy kicsit ijesztő is így európai szemmel.
Ez így mind szép volt, csakhogy eztán következett a nemzet hőse: Putyin, meg az ukránok, akik a narancsos forradalommal rossz felé vették az irányt, a gonosz USA, és a jogosan elzárt gázvezetékek. Végül dicséretet kaptunk, amiért az oroszul tanulunk, ugyanis ez a jövő.
Persze ez mind azon múlik, hogy ki milyen szemszögből nézi a dolgokat. Én nem értek a politikához, de azt mindenestre látom, hogy a nemzeti öntudat erős alapokon fekszik. Egy kicsit ijesztő is így európai szemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése