AIESEC Moszkva

Vasárnap részt vettem a moszkvai AIESEC Helyi Bizottság alapításának 5. évfordulója alkalmából szervezett partin. Ez volt az első találkozásom a helyi AIESEC-esekkel, hatalmas élmény volt.
Vancsák Tibivel illetve a román Ivánnal mentem együtt a koliból. Sajnos a román leányok nem tudtak eljönni. Így aztán megértem tartani a lépést a fiúkkal; hétmérföldes csizmájuk volt a srácoknak.
Metróval illetve busszal utaztunk a klubba, amit az eseményre kibéreltek. Szerencsére már a buszmegállóban összefutottunk 2 szimpatikus orosz AIESEC-essel, így nyugodtan rájuk bízhattuk magunkat.
Az első, és legfontosabb „learning point” (tanulság) az a tény volt számomra, ami újra-és újra megerősödik bennem, hogy kicsi a világ.
Az első ember, akivel összefutottam Sasha (Alexandra) volt, a TEACH-es facim. (Az a leányzó, aki életem első konferenciáján a csoportvezetőm volt). Teljesen el is felejtettem, hogy ő is idevalósi. Mellesleg tavaly Sri Lankán volt egy évre, tehát szerencsésen értem most itt;) Megbeszéltük, hogy elmegyünk korizni együtt.
Aztán találkoztam még egy csajszival, aki 2006 ősszel volt szintén a TEACH nevű konferencián facilitátor Magyarországon...Sajnos a nevét elfelejtettem. (2006 őszi generáció, biztos tudja;)
Hosszan beszélgettem egy örmény ex-MCP-vel (régi AIESEC elnök). Illetve egy olasz sráccal, aki hihetetlen módon ugyanazt a munkát végzi itt Moszkvában egy cégnél, mint én otthon a Grafitalia Kft-ben. Olaszországból importálnak üvegeket, poharakat, csak ők vodkát töltenek bele, mi meg pálinkát. Nagyon vicces volt a helyzet, kibeszéltük az összes üveggyárat, akivel kapcsolatban állunk, illetve a zacskós vodka esetét. (míg ő sem találkozott ilyennel élőben..de a legenda él;)

És még egy vicces tény: a learninges EB , alias HR-es vezető, egy velem egyidős leányzó, és férjnél van!!!)
A bulit egyébként szuperül megszervezték, volt vagy 10 torta, mind különböző. Pezsgő, svéd asztal, no meg persze az elmaradhatatlan AIESEC táncok, roll callok. Nagyon jól éreztem magam. És úgy tűnik lesz majd folytatási is a dolognak. Jövő héten fogunk országbemutatót tartani.

Ez az este nagyban feldobta a hangulatom. Amúgy hétvégén is sokat mentünk a városban, bár az időjárás most nem a legkedvezőbb, ködös, lucskos, ma még az eső is esett. Ami viszont azt jelenti, hogy nem fagyoskodunk, csakhogy pozitív maradjak. Sajnos egyeseknek ez nagyon nehezére esik, mármint a pozitív hozzáállás dolgokhoz. Megy a marakodás, egymásra mutogatás, önsajnálat a magyarok között. No tolerancia, no csapatszellem. Nekem ez nagyon furcsa így. Egyrészt, mert elég régóta vagyok kolis ahhoz, hogy megtanuljam az együttélés szabályait, másrészt viszont rájöttem, hogy az AIESEC-ben igencsak rózsaszínben látjuk a világot. (avagy csak én vagyok túl naiv:)
Amúgy készülődünk Pétervárra, végre szállásunk is akadt. Szerdán indulunk az éjszakai vonattal.