Megérkeztünk

Sziasztok mindenki! Először nem akartam írni blogot, mert nem hoztam a laptopomat, a netért meg fizetni kell. De rájöttem, hogy mégiscsak egyszerűbb lesz így. Bár nem ígérek túl sok cikket, meg ne számítsatok igényes megfogalmazásra sem.
2007. 11.08-án reggel 8:45-kor indult a gépünk. Most repültem életemben először. Nagyon tetszett! Ablak mellett ültem, és viszonylag tiszta is volt az ég Ukrajnáig. Bár Fehéroroszországot is sikerült megpillantani, fehér volt:)Kaptunk sok kaját is a drága Malévtől. Még sokat szeretnék repülni;)
Aztán jöttek a problémák. Kb. 13-an jöttünk ezzel a géppel, és nem várt ránk senki! Volt egy címünk és pár telefonszámunk. Az Air France irodában volt egy kedves hölgy, aki beszélt angolul (mert ez itt ritkaságszámba megy, még az információban sem beszélnek angolul!!!!), és felhívta nekünk a Puskin Intézetet, akik megmondták, hogy ők aztán ki nem jönnek elénk. Aztán próbálkoztunk a magyar nagykövetséggel, ahol akkor senki illetékes nem volt. Kb. 2 óra várakozás után úgy döntöttünk engedünk a nyomuló taxisoknak, de abban a pillanatban jött egy magyar pasi (istentudja honnan),és hozta a mobilját, melyen a nagykövet felesége keresett minket, és mondta, hogy küldi a kisbuszokat értünk. (Ebben a szervezkedésben elég nagy szerepem volt) Újabb 2,5 óra várakozás. Addigra megérkeztek a 16 órás géppel érkezők is. Így végül 12-en utaztunk a 7 személyes kisbusszal. És kb, 3 órán át araszolgatva a dugóban átszeltük az egész várost. Elől ültem, úgyhogy megúsztam a nyomorgást, és még jól is láttam, sőt a sofőrünk mesélt mindenfélét.

Monumentális. Ez az első szó, ami eszembe jutott a városról.
Aztán az intézetben jöttek az újabb izgalmak. Kiderült, hogy nincs elég üres szoba. Így párunkat, szétosztottak. Én 4 végzős orosz gyévuskával(leányzó) kerületem egy szobába. Nem igazán beszélnek angolul. Ez mondjuk eléggé degradálja a kommunikációt. Bár ma már váltottam velük pár szót. Ők oroszul, és angolul, valahogy így;)Elvileg jövő héten fog felszabadulni szobák, és akkor költözünk.
Már jártunk a Vörös téren (Edit nagyon jól jött a várostérkép, viszont a metróbérletet nem fogadták el, mert szeptemberben lejárt). Körbesétáltunk a Kreml körül. Jártunk a Lenin hegyen is. Szép helyek vannak, de a tömeg elég nyomasztó, az ember csak úgy sodródik. A metróval egyszer befürödtünk, mert elég érdekesen közlekednek. Maguk a járművek dettó mint Pesten, csak hosszabb. Viszont a rendszer kissé összetettebb. Van vagy 15 vonal, melyeket különböző színekkel jelölnek. És ami a poén, hogy ha te leszállsz pl. a pirosról, akkor a szembenlévő szerelvény simán lehet, hogy már a kék, vagy keki színű(Kitaj Gorod;) Van egy „M0”-ás, azaz egy vonal, ami körkörösen jár a városközpont határában, és átszeli az össze többi vonalat.
Találkoztam Vancsák Tibivel, aki szeptemberben érkezett, és december közepéig marad, AIESEC-es. Meg egy román AIESEC-es csajszival a liftben;)
Ami az oktatást illeti: pénteken megírtuk a tesztet, meg volt egy kis elbeszélgetés..hát sok okosat nem sikerült mondanom. Ez alapján fogják beosztani a csoportokat. Szerintem valahol a középmezőnyben leszek. Holnap kezdődik a tanítás...kíváncsi vagyok.