Hol volt, hol nem volt...

Utolsó bejegyzésemet írom a híres Moszkvából. Aztán meglehet törlöm az egész blogot, mert annyira felszínes szegény. Természetesen nem hazugságokat írtam egész eddig, tényleg sok helyen jártunk, sok mindent láttunk, tanultunk oroszul...csakhogy az egész mégsem erről szólt!
És ez az, amit valószínűleg sem szóban, sem leírva nem tudok majd elmondani, mert ezt csak az fogja megérteni, aki itt volt, aki megélte a “moszkvai 6 hetet”.
Voltak akik életük legrosszabb 6 hetének könyvelték el az elmúlt időszakot, mások épp ellenkezőleg. Egy biztos, mindannyian kiléptünk a megszokottból, és olyan tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak, amik így vagy úgy, de biztosan nyomot hagynak bennünk. Sokan először töltöttek el hosszabb időt távol otthonról, először laktak koliban, először mostak/főztek magukra. Se TV, se internet, de mosógép avagy mikró sem. Ezek jóval megkönnyítenék az ember dolgát...így azonban nem maradt más, csak az egymásra utaltság. Volt itt súrlódás, vita bőven, mindenki csiszolódott, változott, tanulta önmagát. És hogy számomra hol is volt az a bizonyos határ ami elválasztja a hétköznapit a rendkívülitől? Na jó, befejezem ömlengésemet, és színt vallok.
Első diszkotyékában...azaz második este összejöttem egy fiúval. Semmi ijedtség, nem fekete, sem vágott szemű. Magyar:) Tominak hívják. És igen, vele átélni ezt a másfél hónapot fantasztikus élmény volt.
Ezenkívül történt még egysmás érdekesség. Például, hogy úgy berugtam, mint még soha életemben. Nem vagyok büszke rá..de egyszer mindent ki kell próbálni, nemde? És hol máshol tenné meg ezt az ember, mint Moszkvában, ahol vodkát használnak gyógyszer helyett is:)
No legyen elég ennyi. Csütörtökön repülünk haza.
Akivel már nem találkozom idén, boldog karácsonyt és élménykeben gazdag új évet kívánok!

Mit gondol az orosz ember?

Ugyan már egy ideje rójuk az utcákat, tanuljuk a nyelvet, próbálunk beszélgetni is. Mégis az orosz ember lelke mélyére még nem igazán sikerült betekintést nyerni.
A héten visszahívtam a szobatársaimat egy magyaros vacsorára. Sajnos a paprikáskrumpli nem lett valami nagy attrakció, hiányzott belőle a magyar erős paprika (az orosz nem ugyanolyan) és a hazai kolbász. De az Asan (Auchan)-ban vett Tokaji t ismerték. Négyen voltunk magyarok, és oroszul próbáltunk beszélni velük. Bár kissé zárkózottak voltak, ezzel is megmutattak magukból valamit.
Amit én látok...hogy ugyanolyanok mint minden fiatal, Jóbarátokat néznek, és rock zenét hallgatnak, csupán azzal lógnak ki kissé a sorból, hogy a Föld legnagyobb országában születtek. Szorgalmasan dolgoznak egy kis plusssz pénzért, mert ugye mint tudjuk Moszkva a legdrágább városok egyike a világon. Egyikőjük a Makdonaldc-ban minden nap éjjeli 1-ig robotol. Mindegyikőjüknek vannak magántanítványaik-orosz nyelvtant tanítanak középiskolásoknak. Azt is megtudtam tőlük, hogy ők nagyon szeretik az oroszt, kevésbé az angolt. És hogy talán kiutaznának egyszer külföldre (mivel eddig még soha nem lépték át a határt). Persze ehhez hozzátartozik, hogy egyikük például Szibériában lakik, 3000 km-re Moszkvától! (2x olyan messze mint mi) 3 napig tart a hazaútja vonattal.

Aztán csütörtökön utolsó óránkat tartottuk Anasztáziával (csütörtöki tanár), ami politikai csatározásba fulladt. Fura egy nőszemély volt, okos, meg jó tanár, de ha hasonlítanom kéne valakihez, akkor óvatosan KGB ügynököt mondanék. Olyan szépen belekúszott a személyes szféránkba a kérdéseivel, hogy észre sem vettük, csak amikor már válaszoltunk. És emellett erős nacionalizmusáról tett nem egyszer tanúbizonyságot. De ez az utolsó óra volt a csúcs. Arról volt szó, hogy az orosz ember a barát szóra 3 különböző szót használ (ellenben az amerikaiakkal, akik számára már a tegnap este a bárban megismert egyén is friend). És arról, hogy a barátságnak mekkora értéke van az ő szemükben, és hogy nekik nincs szükségük pszichológusra (mint az amerikaiaknak). És hogy ők nem depressziósak, hanem melankolikusak. Ha mégis valaki neadjisten ivászatra adná a fejét, az csak azért lehetséges, mert nehéz a megélhetés mindenütt.
Ez így mind szép volt, csakhogy eztán következett a nemzet hőse: Putyin, meg az ukránok, akik a narancsos forradalommal rossz felé vették az irányt, a gonosz USA, és a jogosan elzárt gázvezetékek. Végül dicséretet kaptunk, amiért az oroszul tanulunk, ugyanis ez a jövő.
Persze ez mind azon múlik, hogy ki milyen szemszögből nézi a dolgokat. Én nem értek a politikához, de azt mindenestre látom, hogy a nemzeti öntudat erős alapokon fekszik. Egy kicsit ijesztő is így európai szemmel.

Moszkvai hétköznapok

A múlt héten a pihenésé volt a főszerep. Kúráltam magamat, miután Péterváron összeszedtem egy jó kis megfázást. Ellógtam az első órámat is emiatt, de az már tényleg vészhelyzet volt;) Ugyanis továbbra is nagyon tetszik az oktatás, és úgy érzem rengeteget tanultam ebben a pár hétben. Már képes vagyok ép párbeszédeket lefolytatni, úgymint útbaigazítást kérni és adni(!) az utcán, cirkusz avagy jég-show előadások iránt érdeklődni. (Sajnos egyik esetben sem jártunk sikerrel).
Voltunk viszont a Magyar Kulturális Intézetben, ahol megvendégeltek bennünket, és tartottak egy bemutatkozó előadást. Annak ellenére, hogy közben végig arra kellett koncentrálnom, hogy hogyan kapjak levegőt, azért örültem, hogy elmentem. Egy fiatal műfordító lány mesélt nekünk, aki a Lomonoszov egyetemen járt magyar-szlovák szakra. Itt kezdte el tanulni a nyelvünket, aztán volt részképzésen a Balassi Intézetben is Pesten. Bár erős akcentussal beszélt, ügyes volt, és nagyon szimpatikus. Végül pedig meghallgattunk egy észt etno-jazz koncertet, nekem nagyon bejött a duda és szaxofon párosítás. No meg utána a magyar borok:)
Sajnos az AIESEC-es ország prezentáció egyenlőre nem jött össze, pedig jól felpakoltam magam orosz nyelvű Magyarország promóciós anyagokkal a kulturális intézetből.
Szerveztek viszont nekünk egy buszos városnéző túrát innen a Puskinból. Kb. 4 és fél óráig tekeregtünk Moszkva útjain, közben pedig szünet nélkül beszélt az orosz idegenvezetőnk. Nem mondom, hogy túl sok mindent sikerült megértenem a monológjából, mindenestre jó volt végre a meleg buszból nézelődni.
Este a szokásos pénteki diszkotyéka, hatalmas buli az Intézet falain belül, mindenki erre vár már napokkal előtte, aztán napokig kitartanak a pletykák:)…Másnap pedig a másnap. Nekem szerencsére a kialvatlanságon kívül nem szokott egyéb bajom lenni. Sőt a vodka még jót is tett a náthámnak.
Vasárnap végre bejutottunk a Kremlbe is. A gyémánt múzeumon kívül mindent megnéztünk. Oda 500 rubel lett volna a belépő (majdnem 4000 FT), annyit azért nekem nem ért meg a dolog. Jártunk a főtéren lévő Vaszilij bazilikában és a híres GUM áruházban, ahol a trendi orosz nénik veszik 2 milliós ’Szörnyella’ bundáikat.

Megjártuk Pétervárt

Kissé megfázva, fáradtan, de mégis élményekkel feltöltődve jelentem, hogy megjártuk Pétervárt.
Szerdán, pontosabban már csütörtökön, hajnali 1-kor indult a vonatunk Moszkvából. Bizony, hálókocsis vonat. Ez volt az első alkalom, hogy ilyenen utazhattam. Helyjegyet vettünk, ami azt jelenti, hogy nem kupékban, hanem egymás „hegyén-hátán”…felett, alatt, lábánál, a többit a fantáziára bízom;) aludtunk. No, persze mi nem az ágyazással kezdtük az utat. Kb. 30-an mentünk magyarok együtt, és ugyan 2 vagonba lettünk szétosztva, nagy buli volt ez így.
Pétervárott egy ifjúsági szállóban szálltunk meg, közel a városközponthoz, ahol utolsó napon még kárpátaljai bácsikkal is találkoztunk.
4 napunk volt, hogy meghódítsuk a várost. Azt hiszem, ha az összesített eredményt nézzük, többeknek nyerte meg Szentpétervár jobban a tetszését mint Moszkva. Nem hiába az észak Velencéje. Akadt azért pár hűséges Moszkva rajongó is.
Részemről,hmm. valóban szép volt. Az Ermitázs, a Katalin palota és park, a várost keresztülszelő csatornák. Sétáltam a befagyott Balti-tengeren és a Néva jégtábláin is. Sőt még a Néva alatt is jártam;) No semmi komoly, csak az Auróra cirkáló belsejében voltunk 2-3 méterrel a vízszint alatt. A múzeum igazgatója, egy igazi tengerész volt az idegenvezetőnk. Nagyon érdekes volt, főleg mikor magáról mesélt. Szolgált tengeralattjárón is, 3x4 hónapot töltött a tenger fenekén, és ha jól emlékszem3-szor hajózta körbe a Földet, egy alkalommal az Északi sarkkörnél. Félreértések végett, ezt nem magamtól értettem meg, Jenei Sanyi (Geri szomszédja;) a „tolmácsunk”.

Ami egy kissé megkeserítette a pétervári napokat, az az oroszok hozzállása a külföldiekhez. Nagyon kedvesek, és segítőkészek voltak a péterváriak, viszont ha pénzről volt szó, valahogy mindennek megugrott az ára(múzeumi belépők a duplájára)
Egyszer azért nyáron még mindenképpen szeretnék visszamenni, hogy megnézhessem a Péterhofot a világhírű szökőkútjaival, a fehér éjszakákat, és a Péter-Pál erőd is kimaradta a sarki szél miatt és egyáltalán, szerernék meggyőződni róla, hogy nem csak lenyűgöző, de élhető is a város, mert ez azért így nekem elég hűvös és nyirkos volt.
És a hab a tortán, avagy „the cherry on the top” a tegnap esti balett előadás volt, immár Moszkvában. A Kremlben lévő mintegy 6000 embert befogadni képes előadóteremben néztük meg a Hattyúk tavát (Csajkovszki). Mesés volt. Mellesleg balettot is most láttam életemben először;)

AIESEC Moszkva

Vasárnap részt vettem a moszkvai AIESEC Helyi Bizottság alapításának 5. évfordulója alkalmából szervezett partin. Ez volt az első találkozásom a helyi AIESEC-esekkel, hatalmas élmény volt.
Vancsák Tibivel illetve a román Ivánnal mentem együtt a koliból. Sajnos a román leányok nem tudtak eljönni. Így aztán megértem tartani a lépést a fiúkkal; hétmérföldes csizmájuk volt a srácoknak.
Metróval illetve busszal utaztunk a klubba, amit az eseményre kibéreltek. Szerencsére már a buszmegállóban összefutottunk 2 szimpatikus orosz AIESEC-essel, így nyugodtan rájuk bízhattuk magunkat.
Az első, és legfontosabb „learning point” (tanulság) az a tény volt számomra, ami újra-és újra megerősödik bennem, hogy kicsi a világ.
Az első ember, akivel összefutottam Sasha (Alexandra) volt, a TEACH-es facim. (Az a leányzó, aki életem első konferenciáján a csoportvezetőm volt). Teljesen el is felejtettem, hogy ő is idevalósi. Mellesleg tavaly Sri Lankán volt egy évre, tehát szerencsésen értem most itt;) Megbeszéltük, hogy elmegyünk korizni együtt.
Aztán találkoztam még egy csajszival, aki 2006 ősszel volt szintén a TEACH nevű konferencián facilitátor Magyarországon...Sajnos a nevét elfelejtettem. (2006 őszi generáció, biztos tudja;)
Hosszan beszélgettem egy örmény ex-MCP-vel (régi AIESEC elnök). Illetve egy olasz sráccal, aki hihetetlen módon ugyanazt a munkát végzi itt Moszkvában egy cégnél, mint én otthon a Grafitalia Kft-ben. Olaszországból importálnak üvegeket, poharakat, csak ők vodkát töltenek bele, mi meg pálinkát. Nagyon vicces volt a helyzet, kibeszéltük az összes üveggyárat, akivel kapcsolatban állunk, illetve a zacskós vodka esetét. (míg ő sem találkozott ilyennel élőben..de a legenda él;)

És még egy vicces tény: a learninges EB , alias HR-es vezető, egy velem egyidős leányzó, és férjnél van!!!)
A bulit egyébként szuperül megszervezték, volt vagy 10 torta, mind különböző. Pezsgő, svéd asztal, no meg persze az elmaradhatatlan AIESEC táncok, roll callok. Nagyon jól éreztem magam. És úgy tűnik lesz majd folytatási is a dolognak. Jövő héten fogunk országbemutatót tartani.

Ez az este nagyban feldobta a hangulatom. Amúgy hétvégén is sokat mentünk a városban, bár az időjárás most nem a legkedvezőbb, ködös, lucskos, ma még az eső is esett. Ami viszont azt jelenti, hogy nem fagyoskodunk, csakhogy pozitív maradjak. Sajnos egyeseknek ez nagyon nehezére esik, mármint a pozitív hozzáállás dolgokhoz. Megy a marakodás, egymásra mutogatás, önsajnálat a magyarok között. No tolerancia, no csapatszellem. Nekem ez nagyon furcsa így. Egyrészt, mert elég régóta vagyok kolis ahhoz, hogy megtanuljam az együttélés szabályait, másrészt viszont rájöttem, hogy az AIESEC-ben igencsak rózsaszínben látjuk a világot. (avagy csak én vagyok túl naiv:)
Amúgy készülődünk Pétervárra, végre szállásunk is akadt. Szerdán indulunk az éjszakai vonattal.

Az orosz lét

Most, hogy már csuty-csuty (kicsit) ismerem a város nevezetességeit, írok arról mit láttunk eddig. Jártunk a Lomonoszov egyetem parkjában, a Veréb-hegyen (régen: Lenin-hegy). A világ egyik legnagyobb egyeteméről van szó, kb. 34 000 diák jár ide. Bemenni sajnos nem tudtunk, viszont nagyszerű a kilátás a városra.
A Vörös tér természetesen alap. Megnéztük Lenint is; pont, mint egy viaszbábu. A Kremlt (erődítmény a város szívében) még csak „kerülgetjük”, meglehetősen sokba kerül a beugró, meg állítólag most mindent renoválnak. Hétvégén azért valószínűleg bemegyünk.
Templomok, Moszkva folyó, Puskin Galéria, Arbat (Moszkva Váci utcája) a Puskin szoborral és házzal, Nagy Péter óriásszobra, piacok, parkok, fények, hideg, tömeg, hatalmas autók, n+1 sáv és a morajló földalatti lét, a metrók világa, földalatti forgalmi dugók.
Jövő hét szerdán megyünk Szentpétervárra, körülbelül 30-an magyarok. Éjszaka utazunk vonattal, és 4 napot töltünk el ott, hétfőn hajnalban érkezünk vissza. A héten megvettük a vonatjegyeket, 2 kasszához álltunk sorba, és még így is 2 óráig tartott, mire minden jegy a kezünkben volt. Hiába, az orosz bürokráciáról nem egy könyv született. Ekkora nép, és mindenkit nyomon akarnak követni.
142 millióan vannak. Moszkvában 13 millió ember él, de az ingázókkal, diákokkal megtoldva legalább 15 millióra rúg a számuk. Mint egy óriási hangyaboly: nyüzsögnek, mindenki fut a dolga után, úgy csorognak az emberek a mozgólépcső felé a metróban, mint a homokórában a homok (elég torokszorító élmény), és mégis, amikor felállnak a mozgólépcsőre, szépen jobbra rendeződnek, hogy akinek sürgősebb, az lefuthasson a bal oldali „sáv”-ban.
Majd még írok róluk legközelebb, csak nem akarom, hogy túl hosszú legyek, mert akkor már a „gyengébbek” (az öcséim:) feladják az olvasást.
Még anya kérdésére válaszolva, ami a kaját illeti: bevásárlás a közeli Perekresztok vagy Produkti boltokban, avagy a kicsit távolabbi Asan (Auchan)-ban, ami már egy egész délutános programot jelent. Főztünk már párszor, többek között pelményit és halat is. A menzát is kipróbáltam, 53 rubelért (400 HUF) egész menüt kaptam, jól is laktam belőle. Ezen kívül az út mellett kis bodegákban kaphatók az orosz speciális péktermékek: pirog, saurma, stb., amit meg is melegítenek. Nagyon jól tudnak esni egy-egy hosszú, fagyos séta után.
A vízzel sajnos most is „befürödtem”. Volt egy kisebb 3 napos diétám, mert csapvizet forraltam teának. Azóta 5 literes ásványvizeket fuvarozok a koliba. Így már Ok a dolog. Szóval megmaradok;)

1 hét után

A héten elkezdődött a tanítás. A 2. csoportba kerültem, ami azért elég előkelő hely. Az elsőben ugyanis már az anyanyelvűek vannak, és szakmait tanulnak.

Hétfőtől csütörtökig van tanítás, fél 10-től délután 3-ig, közte 40 perces ebédszünettel. A mi csoportunkban 7-en vagyunk, és minden napra másik tanárt kaptunk.

Elképesztően tetszenek az órák. Magas színvonalú az oktatás, minden tanárunk lelkes, mosolygós, és annak ellenére, hogy folyamatosan oroszul beszélnek hozzánk, olyan ügyesen lavíroznak a szavakkal, hogy mindent megértünk;)
Azt hiszem nagyon hasznos lesz ez a 6 hét, szívem szerint utána még egyszer visszajönnék majd (egyesek már másodjára vannak itt). Bár eme ötletemet nem hangoztatom túlzottan, ugyanis körülöttem a Külkeres leányok igencsak visszaszámolják a napokat.
Ugyan a város még nekem sem nyerte el teljesen a tetszésemet, mindenestre élvezem a helyzetet, hogy más nyelven beszélnek, másként gondolkodnak, máshogy viselkednek..Szóval cultural experience.
A koliról meg ne is beszéljünk. Minden van, mint a moziban. Kínaiak, malájok, feketék, lengyelek, amerikaiak, indiaiak, szerbek, albánok, románok...Nem is sorolom tovább.
A héten összehaverkodtam a szobatársaimmal is, boroztunk. 2 pohár után már nekem is jobban ment az orosz, nekik meg az angol. Nagyon élveztem, beszélgettünk mindenről, család, otthon, suli, könyvek, filmek, zenék, pasik…Megy ez mint a karikapcsapás:)
Tegnap volt egy ún. nemzetközi nap. Aminek 2 része volt. Egyrészt az AIESEC-ben már régről ismert „global village”, amikor is minden nép kipakolja, amilye van..no csak jó értelemben:) Képek, kaja, pia, nemzeti öltözékek, díszek, mi1más. Volt ott minden. A mi asztalunk elég nehezen akart összeállni, köszönhető ez még mindig annak, hogy nincs igazán összefogva ez a magyar brigád. Mindenestre ez jó lehetőség volt arra, hogy megismerjük egymást. Már szerdán este tartottunk egy megbeszélést a 10. emeleten, amiből végül is jó kis közös gitáros, éneklős muri sült ki. Ezt aztán a pultunk előtt is bemutattuk. Nagy sikerünk volt. Kiegészítve mindezt egy kis magyar Pick szalámis szenyóval, pálinkával, Uniqummal. Az eltés leányok még plakátokat is kreáltak, és meg bevetettem a Macedóniában már jól bevált Hungary ppt-met (power pointos prezentáció).
A 2. részben a magyarok már csak nező szerepet töltöttek be. Sajnos ahhoz már nem voltunk elég összetartóak, hogy a kulturális bemutatót is összedobjunk. Nem is baj, mert voltak igencsak színvonalas bemutatók is. Égni meg a napon is lehet, nem;)
Amúgy leesett a hó, bár még csak kb. 15-20 cm. És szerencsére a moszkvai zimankó is várat még magára.

Megérkeztünk

Sziasztok mindenki! Először nem akartam írni blogot, mert nem hoztam a laptopomat, a netért meg fizetni kell. De rájöttem, hogy mégiscsak egyszerűbb lesz így. Bár nem ígérek túl sok cikket, meg ne számítsatok igényes megfogalmazásra sem.
2007. 11.08-án reggel 8:45-kor indult a gépünk. Most repültem életemben először. Nagyon tetszett! Ablak mellett ültem, és viszonylag tiszta is volt az ég Ukrajnáig. Bár Fehéroroszországot is sikerült megpillantani, fehér volt:)Kaptunk sok kaját is a drága Malévtől. Még sokat szeretnék repülni;)
Aztán jöttek a problémák. Kb. 13-an jöttünk ezzel a géppel, és nem várt ránk senki! Volt egy címünk és pár telefonszámunk. Az Air France irodában volt egy kedves hölgy, aki beszélt angolul (mert ez itt ritkaságszámba megy, még az információban sem beszélnek angolul!!!!), és felhívta nekünk a Puskin Intézetet, akik megmondták, hogy ők aztán ki nem jönnek elénk. Aztán próbálkoztunk a magyar nagykövetséggel, ahol akkor senki illetékes nem volt. Kb. 2 óra várakozás után úgy döntöttünk engedünk a nyomuló taxisoknak, de abban a pillanatban jött egy magyar pasi (istentudja honnan),és hozta a mobilját, melyen a nagykövet felesége keresett minket, és mondta, hogy küldi a kisbuszokat értünk. (Ebben a szervezkedésben elég nagy szerepem volt) Újabb 2,5 óra várakozás. Addigra megérkeztek a 16 órás géppel érkezők is. Így végül 12-en utaztunk a 7 személyes kisbusszal. És kb, 3 órán át araszolgatva a dugóban átszeltük az egész várost. Elől ültem, úgyhogy megúsztam a nyomorgást, és még jól is láttam, sőt a sofőrünk mesélt mindenfélét.

Monumentális. Ez az első szó, ami eszembe jutott a városról.
Aztán az intézetben jöttek az újabb izgalmak. Kiderült, hogy nincs elég üres szoba. Így párunkat, szétosztottak. Én 4 végzős orosz gyévuskával(leányzó) kerületem egy szobába. Nem igazán beszélnek angolul. Ez mondjuk eléggé degradálja a kommunikációt. Bár ma már váltottam velük pár szót. Ők oroszul, és angolul, valahogy így;)Elvileg jövő héten fog felszabadulni szobák, és akkor költözünk.
Már jártunk a Vörös téren (Edit nagyon jól jött a várostérkép, viszont a metróbérletet nem fogadták el, mert szeptemberben lejárt). Körbesétáltunk a Kreml körül. Jártunk a Lenin hegyen is. Szép helyek vannak, de a tömeg elég nyomasztó, az ember csak úgy sodródik. A metróval egyszer befürödtünk, mert elég érdekesen közlekednek. Maguk a járművek dettó mint Pesten, csak hosszabb. Viszont a rendszer kissé összetettebb. Van vagy 15 vonal, melyeket különböző színekkel jelölnek. És ami a poén, hogy ha te leszállsz pl. a pirosról, akkor a szembenlévő szerelvény simán lehet, hogy már a kék, vagy keki színű(Kitaj Gorod;) Van egy „M0”-ás, azaz egy vonal, ami körkörösen jár a városközpont határában, és átszeli az össze többi vonalat.
Találkoztam Vancsák Tibivel, aki szeptemberben érkezett, és december közepéig marad, AIESEC-es. Meg egy román AIESEC-es csajszival a liftben;)
Ami az oktatást illeti: pénteken megírtuk a tesztet, meg volt egy kis elbeszélgetés..hát sok okosat nem sikerült mondanom. Ez alapján fogják beosztani a csoportokat. Szerintem valahol a középmezőnyben leszek. Holnap kezdődik a tanítás...kíváncsi vagyok.