Utolsó bejegyzésemet írom a híres Moszkvából. Aztán meglehet törlöm az egész blogot, mert annyira felszínes szegény. Természetesen nem hazugságokat írtam egész eddig, tényleg sok helyen jártunk, sok mindent láttunk, tanultunk oroszul...csakhogy az egész mégsem erről szólt!
És ez az, amit valószínűleg sem szóban, sem leírva nem tudok majd elmondani, mert ezt csak az fogja megérteni, aki itt volt, aki megélte a “moszkvai 6 hetet”.
Voltak akik életük legrosszabb 6 hetének könyvelték el az elmúlt időszakot, mások épp ellenkezőleg. Egy biztos, mindannyian kiléptünk a megszokottból, és olyan tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak, amik így vagy úgy, de biztosan nyomot hagynak bennünk. Sokan először töltöttek el hosszabb időt távol otthonról, először laktak koliban, először mostak/főztek magukra. Se TV, se internet, de mosógép avagy mikró sem. Ezek jóval megkönnyítenék az ember dolgát...így azonban nem maradt más, csak az egymásra utaltság. Volt itt súrlódás, vita bőven, mindenki csiszolódott, változott, tanulta önmagát. És hogy számomra hol is volt az a bizonyos határ ami elválasztja a hétköznapit a rendkívülitől? Na jó, befejezem ömlengésemet, és színt vallok.
Első diszkotyékában...azaz második este összejöttem egy fiúval. Semmi ijedtség, nem fekete, sem vágott szemű. Magyar:) Tominak hívják. És igen, vele átélni ezt a másfél hónapot fantasztikus élmény volt.
Ezenkívül történt még egysmás érdekesség. Például, hogy úgy berugtam, mint még soha életemben. Nem vagyok büszke rá..de egyszer mindent ki kell próbálni, nemde? És hol máshol tenné meg ezt az ember, mint Moszkvában, ahol vodkát használnak gyógyszer helyett is:)
No legyen elég ennyi. Csütörtökön repülünk haza.
Akivel már nem találkozom idén, boldog karácsonyt és élménykeben gazdag új évet kívánok!
És ez az, amit valószínűleg sem szóban, sem leírva nem tudok majd elmondani, mert ezt csak az fogja megérteni, aki itt volt, aki megélte a “moszkvai 6 hetet”.
Voltak akik életük legrosszabb 6 hetének könyvelték el az elmúlt időszakot, mások épp ellenkezőleg. Egy biztos, mindannyian kiléptünk a megszokottból, és olyan tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak, amik így vagy úgy, de biztosan nyomot hagynak bennünk. Sokan először töltöttek el hosszabb időt távol otthonról, először laktak koliban, először mostak/főztek magukra. Se TV, se internet, de mosógép avagy mikró sem. Ezek jóval megkönnyítenék az ember dolgát...így azonban nem maradt más, csak az egymásra utaltság. Volt itt súrlódás, vita bőven, mindenki csiszolódott, változott, tanulta önmagát. És hogy számomra hol is volt az a bizonyos határ ami elválasztja a hétköznapit a rendkívülitől? Na jó, befejezem ömlengésemet, és színt vallok.
Első diszkotyékában...azaz második este összejöttem egy fiúval. Semmi ijedtség, nem fekete, sem vágott szemű. Magyar:) Tominak hívják. És igen, vele átélni ezt a másfél hónapot fantasztikus élmény volt.
Ezenkívül történt még egysmás érdekesség. Például, hogy úgy berugtam, mint még soha életemben. Nem vagyok büszke rá..de egyszer mindent ki kell próbálni, nemde? És hol máshol tenné meg ezt az ember, mint Moszkvában, ahol vodkát használnak gyógyszer helyett is:)
No legyen elég ennyi. Csütörtökön repülünk haza.
Akivel már nem találkozom idén, boldog karácsonyt és élménykeben gazdag új évet kívánok!
1 megjegyzés:
Szia Esztör!
Most bepótoltam minden hiányosságom a blogodnál. :) Örülök h már hazajössz! Mondjuk nem tudom mikor fogunk tudni találkozni, mivel én holnap megyek Vpbe..De mostmár azért könnyebb lesz tartani a kapcsolatot. írj emailt, smst vagy akármit, ha megérkeztél.
Jó utat!
Zsuzsi
Megjegyzés küldése